Két nap híjján egy hónapja vagyok kint, itt az ideje, hogy írjak egy kis összefoglalót a kajáról. Elvégre ez a legfontosabb itt Kínában, mind a kínaiak, mind a túristák számára :)
Szóval kezdjük táplálkozásunk alapköveinél. Ugye ez otthon mondjuk a kenyér. Na most az az érdekes, hogy a kínai boltokban van kenyér...de nem sikerült nekik felfogni a koncepciót. Azt hinné az ember, hogy ez nem egy akkora ördöngősség. De hát úgy tűnik mégis :)
A kínai boltokban kapható kenyér (kivéve a hála az égnek mostanában trendi - és persze drága, francia pékségeket) ilyen édes tésztából készült töltött zsemle alapvetően, szépen becsomagolva: amolyan ínyenc falat. És általában marha szar :P
Érdekes, hogy se a japánok se a kínaiak nem bírták felfogni a kenyér elbűvölően egyszerű koncepcióját: veszed, és ráraksz kajat. A kínaiaknak legalább egy mentségük van, a japánokkal szemben. Szemben európával (szendvicsek, kolbászok, kenyér, sajt) és japánnal (sushi, meg azok a háromszög alakú hidegen evett rízscuccok) Kínában nem létezik hideg étel. Minden, amit esznek, azt frissen sütve eszik. Nem csoda, hogy 10m-enként valami kaja árusba botlik az ember. Igazából ez tök szimpatikus.
No, szóval kenyér az nincs. Azt gondolnátok legtöbben, hogy a kínai konyha alapja a rízs. Ez kéremszépen oltári nagy tévedés. Dél-kínára igaz, de az észak-kínai konyha alapja a tészta.
Történelmileg is így volt ez, az ókori kína fő kultúrnövénye a köles volt (még a japán mitológiákban is a köles-herceg szerepel). Ugyanis a Sárga-folyó mentén ez termett meg, a rízs a Yangce és a délebbi területek növénye, ami viszont az ókorban még a kínai világ perifériája volt, vad, barbár vidék. Az i.sz. 8. században vált a rízs a fő eledellé, többek között azét mert a Tang dinasztia alatt kiépítették a két folyót összekötő csatornát, és a Sárga folyó parti fővárosaikat délről látták el élelmiszerrel.
No, szóval észak kínában a mai napig a tészta az alapvető étel, legkedveltebb formája (nem, nem a rámen, bár az is van :P) a gombócok (kantoniul dimsum, nyugaton ezen a néven ismerik). Amikből van főzött (tortellini szerű) és gőzölt (ez nagyon finom!) és persze mindenféle töltelékkel ellátott.
Jellegzetes például a pekingi reggelinek nevezett kaja, aminek most nem ugrik be a neve (jianbing talán, ami palacsintát jelent). Szóval egy vaslapon sütnek egy óriás palacsintát, ráütnek egyik oldalára tojást, és megfordítják, így rántottaként rásül. Megkenik néhány misztikus izével, szójás valamivel meg vmivel ami piros aranynak néz ki leginkább, de nem csípős, megszórják koriander levéllel, és beleraknak egy lángosszerű rendkívül vékony tésztát, majd összehajtogatják. Az eredmény: tésztába töltött tészta, tojással, de nagyon finom az ízesítése. És marhára laktató. 3 yuanért (80 Ft) árulják az egyetemen.
Amúgy egy korrekt kajáért az egyetem közeli kajáldákban úgy 20-30 yuant kell fizetni, állítólag ez relative drága környék. És ezért a pénzért alaposan bekajál az ember. Első két héten ezeket derítettem fel. Gyakran rábökve csak a kajákra - jó esetben a képre, rosszabb esetben a kínai szövegre, amiből max annyit értettem, hogy valami csirke :) Na azért a kép is tud csalóka lenni. Valami puding szerű izére ráböktem. Kiderült, hogy tojás. Ők ugyanis valahogy úgy eszik a tojást, hogy felverik habosra és lágy és kemény tojás közti állapotban tálalják amolyan tojás-puding állaggal. Mondjuk amire ráböktem az jó volt, mert kis snidling és darált hús volt a tetején és úgy nagyon finom volt.
Aztán megkaptam a diákigazolványomat és szereztem a menzákhoz kártyát. Vicces, az egyetemi menzákon nem lehet pénzzel fizetni, hanem ilyen lyukkártyája van mindenkinek, arra kell pénzt feltölteni (vagy a diákigazolványt azonosító csippre néhány helyen), és azzal fizetünk a menzán.
Na most kb 25m-enként van egy menza az egyetemen, de tényleg sok van, húsz legalább, amit megtaláltam. Van itt minden jó, a két kedvencem az az, ahol lényegében 10-15 kínai gyorsbüfé árusít a legkülönfélébb kajákat. Vannak hagyományosabb menzák, ahol nagy sorokban állunk és úgy 10 féle kajából lehet naponta válogatni, meg vannak specializált menzák, ezek egymás mellett vannak. Északról délre haladva: rámenes, jiaozi-s (tortellini szerű főzött tészta), elfelejtettem-milyenes és currys...sajnos a curry alatt karee értendő, ugyanolyan porból csinált vacak, mint amit a japánok is tolnak.
Na a lényeg a menzán hogy 5 yuan egy tál kaja + egy csésze rízs. (A tál kaja az kb egy kistányérra kipakolt cuccot jelent: bőven elég a rízzsel együtt). Az ugyebár 130 Ft-t jelent, ebből eszem finomat és laktatót :) A pizza hutban meg 60+ yuan egy kis, kb 15-20 cmes pizza. Hát igen, nyugati kaja itt drága.
Voltam néhány egzotikusabb étteremben is. Magam fedeztem fel egy "buddhist vegetarian restaurant"-ot. Reménykedve mentem be hátha jó kis indiai kaját kapok, de tévedtem. A kaja fele vegetáriánusoknak tofuból készített ilyen-olyan húsutánzat volt. Azért én vadásztam magamnak egzotikusabb kajákat: zsenge zöldbabot kesudióval, meg kókusz levesben taró gyökeret. A taró olyan mint a krumpli, csak finomabb. A kókusz meg ugye igazi kókusztej volt, sós levesként elkészítve. Először bizarr volt de aztán nagyon bejött. Csak a "vegetáriánus" tofuból készült zala-felvágottat kellett volna kihagyni belőle. Még a zsírcsomókat is leutánoztak...erősen felmerült bennem, hogy ez igazi felvágott, csak átverik a sok buta vegát :) Ez amúgy egy igencsak elegáns étterem volt, fizettem is 90 yuant a kajáért.
Aztán pár napja Mihaillel elmentünk egy hotpot étterembe. Itt kihoznak egy elektromos főzőlapot, rá egy edényt benne fűszeres, forrásban levő vízzel (az edény két felé van osztva és más a fűszerezés a két felében) és amolyan fondue szerűen te rakod bele és főzöd meg amit akarsz enni. Alapvetően nagyon finom...csakhogy...
Mihail elkövette azt a hibát, hogy belerakott kecske-gyomrot. Ami nem volt kellően kimosva, és így egészen konkrétan szar szaga lett az egész edénynek. Innentől nem esett túl jól, az se segített hgoy az egyik fele kib*szottul rohadtul marhára csípős volt. Mihail panaszkodott hogy annyira csípős volt, hogy még a pisilés is fájt utána neki, nem csak a szokásos csípi a hátsó fertájt effektus.
Viszont volt kígyóbőr, úgyhogy kipróbáltam azt is. Szerencsére nem volt túl sok íze...a hotpot után pár órával elmentünk egy McDonnaldsba megnyugtatni a gyomrunkat :) A bigmac mindenhol bigmac :)
Másnap viszont meghívtak kínaiak a hadseregtől, egy iszonyú elegáns Pekingi Kacsa étterembe. Az étterem vagy 150 éve működik, és a Tiltott Város mögötti kis tavakra néz (ami rendkívül elegáns bárkörnyék, amolyan Dunakorzó helyi változata). Hú, hát az nagyon finom volt, meg az előételek is. Még a saláta is remek volt, bár az teljesen nyugati volt, de mustáros öntet volt rajta és az nagyon feldobta. Megismerkedtem egy újabb gyümölccsel (vagyis inkább zöldséggel), a shanyao-val (azt jelenti, hogy hegyi orvosság), ez amolyan helyi krumplifajta, vagy talán a yam gyökérhez áll közelebb. Nagyon finom volt, almaszerű íze és állaga volt, csak jobb! :)
No, a kígyó után mondtam magamban, hogy már csak a skorpió kell, hát az is volt. Meg kell hogy jegyezzem, nagyon finom! Olyan ropogós átsült íze van, és nagyon mókás, mert ilyen egybesült skorpió, megfogod a pálcikával, és elrágcsálod :) Többet is ettem belőle, mert ízlett. Amúgy ilyen rákszirmokon tálalják fel őket.
Ugyanitt ismerkedtem a moutai-al is, ami a kínaiak kedvenc likőr/pálinka itala, és úgyszintén nagyon jó! Aranyosak voltak, aggódtak, hogy nem rugok-e be, mert mindig amikor koccintottunk fenékig ürítettem, de semmi bajom nem lett tőle. Amúgy jópofák a kínai iszogató szokások. Először egy közös toastot mondanak, utána viszont (a kajálás egy-két órája során elszórva) mindenki-mindenkivel párban is toastot mond és koccint. Az is érdekes, hogy jelentősége van annak, hogy koccintáskor kinek a pohara van magasabban, úgyhogy udvariasságból mindig ilyen ki bírja alacsonyabbra vinni a poharát verseny van. Kivéve persze, ha valaki egyértelműen magasabb rangú, az nem fogja megpróbálni levinni a poharát.
Tegnap jártam vanfütyink-en (wang fu jing, kiejtve: vanfutying, amit minden magyar csak vanfütyinknek nevez, ez a helyi váci utca), na ott kinéztem pár jó éttermet, ilyen kínai kisebbségek éttermei (a yunnani, délnyugati kajáldában például volt valami kukacokból álló tál is!), de a békesség kedvéért egy pizza hutban toltam be egy hawaii pizzát. Végre otthoni ízek, néha ilyen is kell.
Amúgy tegnap volt az őszközép ünnepe, aminek alkalmával holdsütiket eszegetünk. Nagyon finomak, főleg az édesbabbal töltött verziók!
