Pontosan középen

Délelőtt hat órán át sűrű pelyhekben hult a hó, most szép fehér hótakaró borítja be a háztetőket és a kerteket. Ahhoz azért nincs elég hideg, hogy a betonon is megmaradjon úgy tűnik.

Én meg üldögélek itt a lakásomban, tűnődöm azon, hogy csak két hét múlva kapcsolják be a központi fűtést. Nemrég voltam ebédelni, egy nagy tál gőzölgő ráment ettem egy kis étteremben, ahol senki nem vette le a kabátját :)

Remek alkalom arra, hogy elkezdjem bepótolni a blogírásbéli elmaradásaimat.

Amikor jöttem vissza Pekingbe, akkor néztem a repülőn egy jó kis kungfufilmet. Yip Man életéről szólt, a címe is ez volt azt hiszem. Ő az, aki a wingtsun-t először nyilvánosan kezdte oktatni, Bruce Lee mestere is volt.

A film egy nagyjából realisztikus kungfu film volt, nem ugráltak a falon, nem repkedtek benne, de persze azért jól lekungfuzott 10 buta japán karatéjost is. A film elejéről lemaradtam, de nagy része a japán megszállás alatti időről szólt.

Volt a a nagyon csúnya gonosz japán hadnagy, meg a majdnem nem csúnya gonosz, de azért az japán tábornok. A tábornok nagy harcművészet rajongó volt, úgyhogy a dojojukban arénáztatta a kínaiakat, aki kiállt a japánok ellen és nyert, kapott egy zsák (inkább zacskó) rízst. Persze hősünk először nem szállt be ebbe, de aztán egyik jó barátját halálra verte a tábornok egy ilyen harc során, és akkor elment, kihívott egyszerre 10 japót, lekungfuzta őket, majd nem kérte a zsák rízst, stb.

Volt dráma is, hogy a tolmács srác szégyellje magát hogy itt kollaborál, de a végén bebizonyította, hogy jófiú, stb. A tábornok végül előkerítette hősünket és egy nyilvános viadalra kihívta, ahol persze Yip Man szétverte de nagyon durván, a nagyon gonosz japán hadnagy meg erre le akarta lőni, de a tolmács kínai félrerántotta, így csak megsebesült hősünk, a tolmács meg jól megölte a hadnagyot és kitört némi lázongás is.

Azon kívül hogy a film tehát szállított mindent, amit az ember elvár egy ilyen megszállós-világháborús-kungfus filmtől, nagyon érdekes volt a kínai politikai vonulata. Ugyanis Yip Man kuomintang rendőr volt, mind a japán megszállás előtt, mind utána, és 49-ben emigrált Hongkongba, amikor a kommunista párt kiszorította a kuomintangot. Hoppá! Igaz, hogy a film hongkongi, de mainlandi befektetők finanszírozták.

Szóval mutatván, hogy mennyire változnak az idők és zajlik a nagy kibékülés Taiwannal, a filmben a Kuomintang rendőröket alapvetően pozitívan ábrázolják. Azt persze, hogy Yip Man a kommunisták elől emigrált azt kihagyták és jót ködösítettek, a film végén, rögtön a japán tábornokkal való párbaj után mutatják, hogy vonaton mennek, és a narrátor elmondja, hogy Hongkongba ment, meg hogy megmutatta, hogy ő egy olyan kínai, akit nem igáztak le a japán megszállók.

Úgyszintén érdekes volt a végső párbaj előtti belső monológja a főhősnek, amikor is elmondta hogy "A kungfu és a fegyveres erő hasonló, de a kungfu a Konfucianizmusból ered, és a "Benelovence" az alapja. A japánok azonban túlzottan a fegyveres erőt használják, és nem birtokolják a benelovencet, mert másokat nem kezelnek úgy, mint saját magukat. Ezért sose lesz jó kungfujuk."

Na most a szép monológban különösen durván üt, hogy Konfucianizmusról beszél (a buddhista kungfunál), meg hogy a benelovence erényét veszik elő mind közül (az uralkodói/apai jóindulat tul képpen), azt, ami leginkább beleillik a jelenlegi kínai vezetés ideológizálásához. Szóval érdekes kis adalék, és jól mutatja, hogy milyen erővel kezd előre törni, immáron nyíltan, a konfucianizmus, mint állam-ideológia itten.

Két nap híjján egy hónapja vagyok kint, itt az ideje, hogy írjak egy kis összefoglalót a kajáról. Elvégre ez a legfontosabb itt Kínában, mind a kínaiak, mind a túristák számára :)

Szóval kezdjük táplálkozásunk alapköveinél. Ugye ez otthon mondjuk a kenyér. Na most az az érdekes, hogy a kínai boltokban van kenyér...de nem sikerült nekik felfogni a koncepciót. Azt hinné az ember, hogy ez nem egy akkora ördöngősség. De hát úgy tűnik mégis :)

A kínai boltokban kapható kenyér (kivéve a hála az égnek mostanában trendi - és persze drága, francia pékségeket) ilyen édes tésztából készült töltött zsemle alapvetően, szépen becsomagolva: amolyan ínyenc falat. És általában marha szar :P

Érdekes, hogy se a japánok se a kínaiak nem bírták felfogni a kenyér elbűvölően egyszerű koncepcióját: veszed, és ráraksz kajat. A kínaiaknak legalább egy mentségük van, a japánokkal szemben. Szemben európával (szendvicsek, kolbászok, kenyér, sajt) és japánnal (sushi, meg azok a háromszög alakú hidegen evett rízscuccok) Kínában nem létezik hideg étel. Minden, amit esznek, azt frissen sütve eszik. Nem csoda, hogy 10m-enként valami kaja árusba botlik az ember. Igazából ez tök szimpatikus.

No, szóval kenyér az nincs. Azt gondolnátok legtöbben, hogy a kínai konyha alapja a rízs. Ez kéremszépen oltári nagy tévedés. Dél-kínára igaz, de az észak-kínai konyha alapja a tészta.

Történelmileg is így volt ez, az ókori kína fő kultúrnövénye a köles volt (még a japán mitológiákban is a köles-herceg szerepel). Ugyanis a Sárga-folyó mentén ez termett meg, a rízs a Yangce és a délebbi területek növénye, ami viszont az ókorban még a kínai világ perifériája volt, vad, barbár vidék. Az i.sz. 8. században vált a rízs a fő eledellé, többek között azét mert a Tang dinasztia alatt kiépítették a két folyót összekötő csatornát, és a Sárga folyó parti fővárosaikat délről látták el élelmiszerrel.

No, szóval észak kínában a mai napig a tészta az alapvető étel, legkedveltebb formája (nem, nem a rámen, bár az is van :P) a gombócok (kantoniul dimsum, nyugaton ezen a néven ismerik). Amikből van főzött (tortellini szerű) és gőzölt (ez nagyon finom!) és persze mindenféle töltelékkel ellátott.

Jellegzetes például a pekingi reggelinek nevezett kaja, aminek most nem ugrik be a neve (jianbing talán, ami palacsintát jelent). Szóval egy vaslapon sütnek egy óriás palacsintát, ráütnek egyik oldalára tojást, és megfordítják, így rántottaként rásül. Megkenik néhány misztikus izével, szójás valamivel meg vmivel ami piros aranynak néz ki leginkább, de nem csípős, megszórják koriander levéllel, és beleraknak egy lángosszerű rendkívül vékony tésztát, majd összehajtogatják. Az eredmény: tésztába töltött tészta, tojással, de nagyon finom az ízesítése. És marhára laktató. 3 yuanért (80 Ft) árulják az egyetemen.

Amúgy egy korrekt kajáért az egyetem közeli kajáldákban úgy 20-30 yuant kell fizetni, állítólag ez relative drága környék. És ezért a pénzért alaposan bekajál az ember. Első két héten ezeket derítettem fel. Gyakran rábökve csak a kajákra - jó esetben a képre, rosszabb esetben a kínai szövegre, amiből max annyit értettem, hogy valami csirke :) Na azért a kép is tud csalóka lenni. Valami puding szerű izére ráböktem. Kiderült, hogy tojás. Ők ugyanis valahogy úgy eszik a tojást, hogy felverik habosra és lágy és kemény tojás közti állapotban tálalják amolyan tojás-puding állaggal. Mondjuk amire ráböktem az jó volt, mert kis snidling és darált hús volt a tetején és úgy nagyon finom volt.

Aztán megkaptam a diákigazolványomat és szereztem a menzákhoz kártyát. Vicces, az egyetemi menzákon nem lehet pénzzel fizetni, hanem ilyen lyukkártyája van mindenkinek, arra kell pénzt feltölteni (vagy a diákigazolványt azonosító csippre néhány helyen), és azzal fizetünk a menzán.

Na most kb 25m-enként van egy menza az egyetemen, de tényleg sok van, húsz legalább, amit megtaláltam. Van itt minden jó, a két kedvencem az az, ahol lényegében 10-15 kínai gyorsbüfé árusít a legkülönfélébb kajákat. Vannak hagyományosabb menzák, ahol nagy sorokban állunk és úgy 10 féle kajából lehet naponta válogatni, meg vannak specializált menzák, ezek egymás mellett vannak. Északról délre haladva: rámenes, jiaozi-s (tortellini szerű főzött tészta), elfelejtettem-milyenes és currys...sajnos a curry alatt karee értendő, ugyanolyan porból csinált vacak, mint amit a japánok is tolnak.

Na a lényeg a menzán hogy 5 yuan egy tál kaja + egy csésze rízs. (A tál kaja az kb egy kistányérra kipakolt cuccot jelent: bőven elég a rízzsel együtt). Az ugyebár 130 Ft-t jelent, ebből eszem finomat és laktatót :) A pizza hutban meg 60+ yuan egy kis, kb 15-20 cmes pizza. Hát igen, nyugati kaja itt drága.

Voltam néhány egzotikusabb étteremben is. Magam fedeztem fel egy "buddhist vegetarian restaurant"-ot. Reménykedve mentem be hátha jó kis indiai kaját kapok, de tévedtem. A kaja fele vegetáriánusoknak tofuból készített ilyen-olyan húsutánzat volt. Azért én vadásztam magamnak egzotikusabb kajákat: zsenge zöldbabot kesudióval, meg kókusz levesben taró gyökeret. A taró olyan mint a krumpli, csak finomabb. A kókusz meg ugye igazi kókusztej volt, sós levesként elkészítve. Először bizarr volt de aztán nagyon bejött. Csak a "vegetáriánus" tofuból készült zala-felvágottat kellett volna kihagyni belőle. Még a zsírcsomókat is leutánoztak...erősen felmerült bennem, hogy ez igazi felvágott, csak átverik a sok buta vegát :) Ez amúgy egy igencsak elegáns étterem volt, fizettem is 90 yuant a kajáért.

Aztán pár napja Mihaillel elmentünk egy hotpot étterembe. Itt kihoznak egy elektromos főzőlapot, rá egy edényt benne fűszeres, forrásban levő vízzel (az edény két felé van osztva és más a fűszerezés a két felében) és amolyan fondue szerűen te rakod bele és főzöd meg amit akarsz enni. Alapvetően nagyon finom...csakhogy...

Mihail elkövette azt a hibát, hogy belerakott kecske-gyomrot. Ami nem volt kellően kimosva, és így egészen konkrétan szar szaga lett az egész edénynek. Innentől nem esett túl jól, az se segített hgoy az egyik fele kib*szottul rohadtul marhára csípős volt. Mihail panaszkodott hogy annyira csípős volt, hogy még a pisilés is fájt utána neki, nem csak a szokásos csípi a hátsó fertájt effektus.

Viszont volt kígyóbőr, úgyhogy kipróbáltam azt is. Szerencsére nem volt túl sok íze...a hotpot után pár órával elmentünk egy McDonnaldsba megnyugtatni a gyomrunkat :) A bigmac mindenhol bigmac :)

Másnap viszont meghívtak kínaiak a hadseregtől, egy iszonyú elegáns Pekingi Kacsa étterembe. Az étterem vagy 150 éve működik, és a Tiltott Város mögötti kis tavakra néz (ami rendkívül elegáns bárkörnyék, amolyan Dunakorzó helyi változata). Hú, hát az nagyon finom volt, meg az előételek is. Még a saláta is remek volt, bár az teljesen nyugati volt, de mustáros öntet volt rajta és az nagyon feldobta. Megismerkedtem egy újabb gyümölccsel (vagyis inkább zöldséggel), a shanyao-val (azt jelenti, hogy hegyi orvosság), ez amolyan helyi krumplifajta, vagy talán a yam gyökérhez áll közelebb. Nagyon finom volt, almaszerű íze és állaga volt, csak jobb! :)

No, a kígyó után mondtam magamban, hogy már csak a skorpió kell, hát az is volt. Meg kell hogy jegyezzem, nagyon finom! Olyan ropogós átsült íze van, és nagyon mókás, mert ilyen egybesült skorpió, megfogod a pálcikával, és elrágcsálod :) Többet is ettem belőle, mert ízlett. Amúgy ilyen rákszirmokon tálalják fel őket.

Ugyanitt ismerkedtem a moutai-al is, ami a kínaiak kedvenc likőr/pálinka itala, és úgyszintén nagyon jó! Aranyosak voltak, aggódtak, hogy nem rugok-e be, mert mindig amikor koccintottunk fenékig ürítettem, de semmi bajom nem lett tőle. Amúgy jópofák a kínai iszogató szokások. Először egy közös toastot mondanak, utána viszont (a kajálás egy-két órája során elszórva) mindenki-mindenkivel párban is toastot mond és koccint. Az is érdekes, hogy jelentősége van annak, hogy koccintáskor kinek a pohara van magasabban, úgyhogy udvariasságból mindig ilyen ki bírja alacsonyabbra vinni a poharát verseny van. Kivéve persze, ha valaki egyértelműen magasabb rangú, az nem fogja megpróbálni levinni a poharát.

Tegnap jártam vanfütyink-en (wang fu jing, kiejtve: vanfutying, amit minden magyar csak vanfütyinknek nevez, ez a helyi váci utca), na ott kinéztem pár jó éttermet, ilyen kínai kisebbségek éttermei (a yunnani, délnyugati kajáldában például volt valami kukacokból álló tál is!), de a békesség kedvéért egy pizza hutban toltam be egy hawaii pizzát. Végre otthoni ízek, néha ilyen is kell.

Amúgy tegnap volt az őszközép ünnepe, aminek alkalmával holdsütiket eszegetünk. Nagyon finomak, főleg az édesbabbal töltött verziók!

Mikor tegnap a metrón ültem és néztem az ottani plazmatvn a tegnapelőtti felvonulásról készült képeket (magas rangú katonatiszt a kórus előtt nagy beleéléssel énekel, meg hasonlók mentek végig, amikor épp nem a következő állomást írták ki a tvken), akkor gondolkzotam el ezen:

A harmadik évezred most október elsején kezdődött - legalábbis könnyedén lehet, hogy a jövő történészei majd ezt fogják mondani.

Szeptember 11? Bullshit. Egy több évtizede húzódó konfliktus egyik fejezete csupán, ráadásul az azt követő amerikai beavatkozás afganisztában is csupán folytatása annak a játszmának, amit ott már régóta játszanak (a szovjet-afganisztáni háború, stb).

Szovjet blokk összeomlása 89-91-ben? No igen, ez már komolyabb esemény volt. Lehet, hogy a XX. századnak ott lett vége. De ha nagyobb távlatokban nézzük, az új évezred tegnapelőtt kezdődött.

Október elsején ünnepelték a Kínai Népköztársaság alapításának 60. évfordulóját. Hatalmas katonai felvonulás volt Pekingben, rendkívül nagy előkészületekkel. A kínaiak rendkívül büszkék rá, és nagyon komolyan dolgoztak rajta. A hadsereg legmodernebb fegyverzetekkel vonult ki, amiket ráadásul itt kínában gyártottak. Vadászgépek, interkontinentális rakéták, stb.

De ami szerintem a legdurvább, az amerika viselkedése volt. Ötven éve, húsz éve, sőt még tíz éve se ki hitte volna, hogy ez megtörténik? Mikor a szovjet blokk összeomlása után amerika új ellenséget kereset magának és Kínából próbált ellenséget faragni a propagandájuk számára (amikor tolták a Hét Év Tibetbent...a hollywoodi filmeken látszik jól, hogy amerikának épp ki a kijelölt közellensége).

Szóval ez a durva: az amerikai állam nagyon hálás Kínának, amiért az kimentette őket a gazdasági válságból, amikor az amerikai államkötvények felvásárlásával Kína pénzinjekciót adott USAnak. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az október elsejei kínai nemzeti ünnep alkalmából az Empire State Buildinget vörös fénnyel világították ki.

Vazz, a Fehérházra nem festenek sarló és kalapácsot? Ez a durva gyerekek. Amikor az Empire State building ki van világítva derék kommunista vörös színnel. Mert ez az ünnep kommunista ünnep. Lehet hogy Kína olyan távol van most a kommunizmustól, mint Marx sírjától (tényleg, hol temették el?), de ez egy kommunista ünnep.

Ez annak az évfordulója, hogy a Kínai Kommunista Párt legyőzte a Koumintangot - azt a pártot, amit amerika még további fél évszázadon át az egyetlen legitim kínai kormánynak tekintett. Annak az évfordulója, hogy Mao elnök a Tienanmen téren bejelentette, hogy "A kínai nép felállt", és kikiálltotta a NÉPköztársaságot. (Ahogy a kínai alkotmány fogalmaz "Népi demokratikus diktatúra", majd ki is fejti "demokratikus a nép körében, diktatórikus a nép ellenségeivel szemben").

Én annyi sarló-kalapácsot nem láttam életemben, mint itt az elmúlt két napban. Hu elnök pedig tegnapelőtt Mao ruhában tartott beszédet.

Na erre az ünnepségre tapsikol amerika és festik vörösre az Empire State Buildinget, az elmúlt évszázadi kemény antikommunista koncepcióval homlokegyenest szembe fordulva, csak mert kína pénzügyileg kisegítette őket. Na ez a durva. Itt kezdődik a 3. évezred.

Amikor Kína segíti ki nyugatot. Fél évezred után nyugat vezető szerepe a világtörténelemben eltűnni látszik, Kína pedig ismét a központ lesz, mint sokszor volt már a világ keleti felében. Na itt kezdődik a harmadik évezred.

Elmúlt héten nem volt érkezésem blogot írni, most egy részét bepótlom. Először is címadó történetünk következzen.

Ugyebár van egy szobatársam, akivel első nap összeismerkedtem, aztán egy hétig nem láttam. Hétfőn megjelent, végre rendetrakott a szoba rá eső részében, majd elmentünk vacsorázni (vagy ebédelni, ahogy tetszik, úgy 4 óra tájt járt az idő). Ő ugye már 5 éve van kint, most épp master képzést kezdett el taoista filozófiából, de jobban érdekli a vallás (és a misztika - de azért nem elvarázsolt new ager hála az égnek), csak azt az egyetemen annyira nem szeretik. Félreértés ne essék, a rendszer már egyáltalán nem ellenzi a vallásosságot, főleg nem a hagyományos kínai vallásokat, de akadémiai körökben a taoizmus filozófiai vonalát preferálják.

Szóval Mihail (asszem így írják a Mihályt) nagyon jól beépült a helyi taoisták közé, rengeteg ismerőse van: taichisok, taosita szerzetesek, stb. Elkezdte bejárni kína taoista helyszíneit, és könyvet akar írni belőle. Októberben is megy majd Kantonba és próbálja elintézni, hogy egy visszavonult taichi mester hajlandó legyen beszélni vele.

Mikor vacsoráztunk hívta egy barátja telefonon, majd meghívott mindkettőnket vacsorára. A fickó, Mr Zheng, amolyan életművész: magas beosztásban volt egy nagy cégnél, három házasságon túlesett, legutolsónál a felesége is a cégnél dolgozott, így a munkahelyét is otthagyta. Szabadúszóként éli életét (amikor megkérdeztem, hogy miből él, azt mondta, hogy szabad, mint egy madár), utána Mihailt megkérdeztem, hogy mégis mit csinál, azt mondta, hogy néha kölcsönt kap, néha befektet, néha üzleti tanácsadóként dolgozik, néha elad a gyűjteményéből.

Ugyanis jáde amulettek a specialitása, Mihail szerint azokhoz tényleg ért, és van pár ténylegesen régi jáde tárgya otthon. Viszont még mikor mentünk Zheng felé, mondta Mihail, hogy azért nem kell mindent elhinni, amit Zheng mond. Kicsit álomvilágban él és néha elszakad a valóságtól és szeret hantázni.

Na szóval elmentünk busszal, pár megállót, aztán a főbb utakról letérve kis utcán levő kajáldában ettünk. Maga a hely is jópofa volt, kint az utcán, kicsit odébb nyílt lángon sütöttek valamit, helybéliek dumáltak, iszogattak, stb.

Mi egyébként szamárhúst ettünk, ami állítólag jót tesz a férfi potenciálnak - persze a kínaiak minden ételről elmondják, hogy vagy egészséges, vagy potenciál növelő :) Mindenesetre finom volt, mellé meg valami gyógyfüvekből készült édes bort ittunk. Leginkább a szilvaborra hasonlított, úgyhogy nagyon izlett. Kicsit fel is öntöttünk a garatra, hazafelé menet nagyon vidámak voltunk, és a koordinációs készésgemmel már gondok voltak :) A harmadik-negyedik pohár után meg is jegyeztem magamnak, hogy "ugyan, addig nincs semmi gond, amíg még a pálcikát is tökéletesen kezelem", majd abban a szent minutumban elejtettem a pálcikával fogott falatot :)

Zheng valamennyire tudott angolul, de a beszélgetés nagy része kínaiul zajlott, viszont amit nem értettem azt Mihail fordította. Ez nagyon jó volt, mert gyakoroltam is a nyelvet, de nem is maradtam le a beszélgetésekről.

Érdekes volt amikről beszélgettünk, a helyi taoista közösség életéről. Meglepően szektáriánusak tudnak lenni. Meséltek valakiről, aki buddhista kolostorban tanult, de elege lett belőle, mert a buddhisták nem engedték, hogy taoista praktikákat folytasson. Aztán meg meséltek egy taoistáról, aki szerintük elvesztette az utat, mert nem megfelelő elemeket is beépített a taoista gyakorlatába.

Ez számomra eléggé dogmatikusan hangzott, de annyira nem meglepő, hogy ezek az alapelvekben toleráns vallásokban is megjelenik az igény az elhatárolódásra másoktól.

Harcművészetekről is beszélgettünk, mondták hogy szerintük a Taiji, Xingyi és Bagua kombinációja a tuti, mert a Xingyi az egyenes vonalakról szól, a Bagua a körökről, a Taiji meg az ürességről. Mondtam nekik, amit Dan mondott, hogy Taijiben körkörösen védekezünk és utána fókuszáltan támadunk. Közölték hogy "superficial understanding".

Nos, szerintem meg az tipikus túlmisztifikálás, hogy a Taiji az ürességről szólna, a Bagua meg a körökről, stb. Taijichuan egy komplex rendszer, és félrevezető egyetlen egy kulcsszóval leírni. De nem álltam le velük vitatkozni erről :)

A hét közepén kiderült, hogy Mihailt kirakta a rendőrség az albérletéből, mert a főbérlő nem volt Pekingbe bejelentve és nem tudta igazolni, hogy tényleg az övé az ingatlan, amit kiadott bérbe. Úgyhogy eddig volt jó életem, mostantól együtt vagyunk 10 nm-en a szobatársammal. Amúgy nagyon jó fej és jókat beszélgetünk, de azért a privát szférámnak örülnék. Meg az is szép, hogy naponta kétszer fürdik, de ha egy héten át ugyanazt a ruhát veszi vissza fürdés után...

Viszont jókat beszélgetünk a legkülönfélébb dolgokról. Nagyon érdekes srác, kiderült, hogy arabul és fársziul (perzsa) is beszél. Misztikus vonalon mozog, otthon ortodox keresztényeknél levő meditációs technikát tanult, aztán muzulmán lett, ott egy gnosztikus perzsa irányzat érdekelte, az Irfan. Itt Pekingben ezért örömmel fogadta az iráni közösség, a koleszben is épp megismerkedtünk egy most érkezett iráni sráccal, nagyon kedves srác, és szomorúan panaszolta, hogy nagyon honvágya van :)

Különféle vallási kóborlások után Mihail a taoizmusnál kötött ki, azt mondja az fekszik neki legjobban :)  Komolyan, egy mage kampányt lehetne írni belőle, nem semmi alak. És mindez mellett nem üres fejű newager, nem bullshitel, és kellő fenntartással kezeli a különféle misztikus pletyókat. Szóval tényleg komoly szinten foglalkozik a különféle gnosztikus-szerű tanokkal és a meditációval, ismeri a történelmüket is (amit a legtöbb new ager messziről kerülni szokott, nehogy szembesülnie kelljen azzal, hogy a Feng Shuit nem a Sárga Császár dolgozta ki -3000-ben, hanem a 18. században alakult ki abban a formában, ahogy ma ismerik :D ). Csak épp úgy gondolja, hogy tényleg van néhány ember, aki tud tényleg gyógyítani, vagy belső erővel ütni.

Mesélt egy öreg taichi mesterről, aki tolókocsiban ült, de amikor kirakta a kezét, ő teljes súlyával ránehezedve se bírta lenyomni.

Meg mesélt persze különféle sarlatánokról is. Például egy bagua tanárról, aki tényleg nagyon gyorsan és meggyőzően adta elő a formákat. De mikor azt mondta, hogy oké, akkor ténylegesen harcoljunk, akkor rossz volt az időzítése, és Mihail első ütése betalált - mire feldühödve ordibált vele a mester, hogy őt hogy merészeli megütni :D Ezek után, otthagyta persze.

Kezdem nagyon megbecsülni Dant amúgy, például hogy reflexxé tette, hogy támadás közben is védekezzünk.

Mihail mondta, hogy ő volt már valódi harcban, beavatkozott, mikor két kínai srác egy koreai lánnyal erőszakoskodott, és erre majdnem meglincselte egy csomó kínai. Az mentette meg, hogy hozzávágtak egy üveg, ami széttört a fején, és csupa vér lett és eldőlt. A kínaiak meg megrémültek, hogy meghalt és mind elrohantak, ő pedig megúszta mindenféle törés nélkül, csupán a bőre szakadt fel.

Azért remélem ennyire kalandos életem nekem nem lesz itt Kínában :)

Ismét internethez jutottam, meg időm is van, úgyhogy ideje újabb helyzetjelentést írni, jó sok minden történt azóta, lehet, nem is ömlesztem rátok egyszerre az egészet. Egy része amúgy flashback lesz még az első napokra, tudjátok, kevés a blog költségvetése, nem lehet mindig új jeleneteket forgatni :)

Szóval még megérkezésemkor kaptam egy kínai nevet. Mindenki kap kínai nevet (cserébe mi meg a magyarországra jövő kínaiaknak adtunk magyar neveket a nyelviskolában), ami teljesen érthető, mivel a kínaiaknak nincs katakanájuk.

Az elv tehát hasonló, mint amikor a japók leírják az ember nevét katakanával, csak annyi a különbség, hogy nem az egészet írják le, csak három írásjeles (szótagos) neveket konstruálnak az ember nevéből, meg persze kanjival, tehát van jelentése is. Például P. Szabó Sándor bei-shan-du nevet kapta (ejtsd: pej san tú), de legtöbben csak beishan-nak hívják, kanjik jelentése meg pénzhegy, szóval elég jó név :)

Na szóval augusztusban még eszemben volt, hogy találjak ki egy jó kis nevet magamnak, nehogy valami bénát kapjak, de csak annyira jutottam hogy az Andrásból legyen benne an (安, béke), mert az tápos írásjel (xi'an, vagy korábbi nevén chang'an, örök béke városa, tienanmen, a mennyei béke kapuja, stb). Magyarán elfelejtődött a dolog, mígnem vasárnap reggel beiratkozásnál kérdezték, hogy kínai nevem?

Mondtam, hogy nincs, mondták, hogy adnak egyet és nagyon tápos nevem lett :D. Összedugta a fejét a két kínai adminisztrátor csaj, és megkértek, hogy olvassam fel a vezeték nevem. Szekeres. Hm se-ge-si, hozták ki. Na most kiejtésre ugye szüe-gö-sz, igen, pontosan úgy hangzik. A japánok sekusu-nek írnák katakanával...

Tény, hogy lett volna némi felhasználási módja, pl James Bondos felszedő szöveg "a nevem si, se-ge-si). Esetleg adaptálhattam volna a "hazakísérhetlek?" viccet "bemutatkozhatok?" "meg hát"-ra.

Mindenesetre vihorásztak egy kicsit ezen, majd mondták, hogy olvassam fel a keresztnevem. Így lettem az Andrásból āndésī 安德思 vagyis Békés, Erényes Gondolat. :D

A másik flashback sztori, amit meg akartam osztani még a repülőn kezdődött. Felszállás előtt odajött a stewardess csaj egy fura készülékkel a kezében és a fejemre világított egy infrafénnyel. Először néztem hogy wtf ez, ugrottunk pár évtizedet előre és retina scan volt? Aztán rájöttem, hogy az emberek homlokára világít, úgyhogy biztos hőmérőnek kell lennie. Az is volt.

Kicsit túltolják itt az aktuális járvány miatti parát, úgyhogy a külföldi hallgatókat folyamatosan ellenőrzik. Beiratkozás napján az épület bejáratánál valahányszor bementem (5x) meghőmérőztek így, úgyhogy teljesen Gattaca feelingem lett, és a következő napokban is rendszeresen csekkoltak minket. Aztán most kapott mindenki egy-egy hőmérőt. Állítólag majd írni kell egészségügyi jelentést magunkról.

Hihetetlen ez a paranoia, már értem a Host című igencsak ütős (csak nem úgy, ahogy várnád, ugye Mihály? :D) koreai horror mély társadalomkritikai tartalmát :)

Amúgy Mihályról jut eszembe, egyik kajáldában a menűhöz csak pepsit voltak hajlandóak adni. Mármint más pepsi brandű üdítőkre se lehet lecserélni. Szörnyű! Szerintem Mihály játszotta az eladócsajt :P

Komolyan, minek inna az ember vacak pepsit, amikor99 másik jó italt lehetne élvezni? (Gyér szóvicc: a pepsi kínai neve baishi kele (kiejtve: pájshö kölö) 百事可乐 vagyis "száz dolog lehet élvezni" (a coca cola meg 可口可乐 "lehet inni, lehet élvezni", így lett a a 可乐 a kóla átirata).

Ha már kajáldáknál tartunk (nem, még mindig nem mentem el ráment enni! Passzív ellenállást folytatok!), párszor betértem a KFCbe, hogy azért pár naponta európai kaját is egyek. Kipróbáltam a helyi menüt, hát izgi volt. Rántott hús helyett ilyen kínai típusú édes-savanyú csirkehúsvolt (nem fasírt, hanem színhús), node a köret...sültkrumpli helyett a salátát kértem (a saláta a default, szénsavas üdítő helyett meg mango juice), mondván éljen az egészséges élet.

Nos, a saláta állt: uborkából, sárgadinnyéből, és aranymazsolából, leöntve egy valami édeskés majonézzel. A legfurább az, hogy élvezhető volt, olyan friss, könnyed ízzel rendelkezett. Pedig nem is szeretem a sárgadinnyét.

Szerdán megvolt a szintfelmérő vizsgám is, jó szarul ment, mint ne mondjak. Főleg, hogy egyik feladatsornál elnéztem a kulcsot. Úgy ment  feladat, hogy audióban ment egy párbeszéd, feltettek a végén egy kérdést, a válaszok a vizsgafüzetben voltak, és a vizsgalapra kellett írni hogy A,B,C vagy D. Na most a vizsgafüzetben ellapoztam egyet és a következ ő feladatsor válaszait néztem, amiknek persze marhára nem volt értelme a hallott szöveggel kapcsolatban. Mire rájöttem, hogy mi a hiba, addigra meg már az adott feladatsor nehezebb feladataihoz értek, amiket meg már azért nem tudtam.

Szerencsére a teszt csak szintfelmérés volt, csütörtökön volt lehetőség csoportot változtatni. Megmutatták a tankönyveket és meg kellett nézni, hogy bírni fogjuk-e a tempót, vagy nem túl könnyű-e, így aztán mindkét csoportban (beszélt kínai és írott kínai) upgradeltem egy-egy csoportot (középhaladó 1-be, ha jól értettem, bár fura, mert beszélt kínainál kezdő 3-at írtak a papíromra, és kaptak egy középhaladó 1-es tankönyvet).

Amúgy kicsit WTF volt ez a tankönyv szint belövése. Írott kínainál mutattak két tankönyvet és a lecke végi új szavak résznél kellett tesztként felolvasnom a kanjikat. Az egyik könyvből a szavak 90%-át tudtam, a másiknál úgy 40%-át. Mondta, hogy hát az egyik szintje könnyű nekem, a másik nehéz, biztos bevállalom-e a nehezet.

Node kérem, tanulni jöttem, ez egy tankönyv, ha már most tudom a szavak 40%-át, akkor az miért lenne olyan nehéz szint nekem? Meg mit tanuljak olyan leckéket, ahol már szinte mindent tudok?

Na, miután így véglegesítette mindenki a szintjét csütörtökön péntekre meglett az óra beosztás is. Minden nap 8-12-ig vannak óráim, szerdán viszont 14:30-ig, pénteken meg csak 10:00-ig (ami nagyon jó a hétvégi kirándulások szempontjából).

Amit nem értek, hogy azt írták, hogy legalább 18, max 20 tanórát lehet felvenni, és vannak ehhez opcionális órák is. Na most ehhez képest pont 20as óraszámot kaptam, és ahogy néztem mindenki más is. Akkor ki vehet fel opcionális órát? Csak az, aki olyan jó, hogy elhagyhatja az egyik nyelvóráját?

Ráadásul az opcionális tantárgyak listájában nem láttam a klasszikus kínait, ami a múlt évi anyagban még benne volt. Pedig az nagyon kéne nekem :( Majd hétfőn beszélek a tanárommal.

Amúgy elvileg bármelyik egyetemi órára be lehet ülni lurkernek. Kellene vadásznom valami tanrendet, bár egy kinaiul tartott mondjuk taoista vallástörténet órából egy mukkot nem értenék.

Másik, amit nagyon várok, hogy szerdán megkapjam a student cardot és mehessek a könyvtárba.

A lényeg, hogy megvan a tanrend, a tankönyvek, azóta sokkal jobban érzem magam. Első pár napban nagyon céltalanul tengtem lengtem itt, az nem tetszett.

Ma megint összefutottam az orosz sráccal, amikor épp ebédről tartottam hazafelé. Olyan tipikus orosz srác, kis termetű, vékony, kicsit Vladira emlékeztet alkatában és hanghordozásában. Nagyon jól beszél amúgy angolul, amikor mondtam neki regisztrációnál hogy sok orosz van itt, mondta hogy ő próbálja eltitkolni előlük, hogy orosz. Mondta hogy bőven elég orosszal volt dolga otthon :)

Amúgy kelet szibériai a lelkem, azért jött ide, mert ez a legközelebbi jó egyetem az otthonához. Aucs. Vett ma egy bicajt, jó drágát, 900 yuanért egy mountain bikeot. Mondta hogy haza is akarja vinni majd, meg biciklis kirándulásokat tervez. Kérdeztem, hogy nem fél-e, hogy ellopják, mondta hogy drága lakatot is vett hozzá. Nem akartam demoralizálni szegényt. Ő lelkivilágát is megviselte a kolesz szoba...azért az kemény, ha egy román meg egy szibériai srácnak is durva.

Én meg közben barátkozom a kolesszal, így második nap nem is olyan brutális. Bár hogy a derekam meddig bírja a falapon alvást, az jó kérdés. Végül is amúgy oké a dolog, jó hát papucsban zuhanyzok, de meleg víz rögtön volt, meg minden. Meg amióta találtam egy működő nem-pottyantós WCt az épület túloldalán jobb a hangulatom. :) Viszont télre biztos kéne lakást szerezni, ez az egy réteg ablak, szigetelés nincs (csak jó szorosan feszül az ablak fa kerete az ablakkeretbe, nagyszerű). Meg ugye a közös WC ablakát érdemes nyitva tartani, higiéniai okokból, node amikor odakint mínuszsok lesz télen...brrr.

Nem csak a kolesz tűnik kicsit elviselhetőbbnek így második nap, hanem a nyelvtudásom is. Elég jól megértettem magam az étteremben, meg az őrrel is, aki nem akart beengedni diákigazolvány nélkül. Fotókat is csináltam, de persze mit hagytam otthon a hatalmas nagy eszemmel? Naná, hogy a telefon adatkábelét. Pedig egyszer eszembe jutott otthon, hogy azt is be kéne pakolni.

Megint remek in medias res lett ez a blogbejegyzésem. Kicsit korábbra visszatekerve:

Aludtam vagy 16 órát, délben keltem. Teljesen otthon éreztem magam, itt is fúrtak valamit nagy zajjal (gyk: otthon 2 éven át újították fel a szomszéd házat, és mikor befejezték a mi házunkban levő üzlethelységet kezdték szétverni). Átestem a beavatási szertartáson, legyőztem a belső énemet, meg Darth Vadert a mocsárban a fa alatt meg hasonlók: bemerészkedtem a zuhanyzóba. Végül is okés, meleg víz pl rögtön volt, csak annyi, hogy a papucsból ne lépjen ki az ember.

Végül is el lehet lenni itt, az állítólagos patkányokkal még nem találkoztam, most inkább a tél nyugtalanít meg a szigetelés hiánya. No meg amit Meglivorn is írt kommentjében. Ha már bőrbetegségeket szed össze az ember messzi tájakon, akkor legalább ne a budin ülve tegye, azt nem annyira lelkesen lehet majd az unokáknak mesélni, mint az oroszlánvadászatot :)

Felderítő alakulat megtisztálkodás után elhagyta a bázist, főleg hogy már nagyon éhes voltam. (Meg előtte még megnéztem, hogy működik-e a WoW, hát lesz egy seces lagom, de amúgy okés volt). Na most pénzügyileg ugye úgy néz ki, hogy 1700 yuant kapunk egy hónapra, az úgy napi 55. Elég változó árak vannak, az egyetemen egy elegánsabb helyen (mivel még nincs kártyám, amivel vehetnék a menzákon kaját) elkértek 35-öt egy adag dumplingsért (tul képpen wonton volt) meg egy pohár teáért, ami igencsak borsos. Meg ahogy nézelődtem 15 körül van egy adag kaja, vagyis az a napi 55 nem olyan sok.

Ma azért kiderült, hogy lehet itt spórolni, vettem 2 yuanért lepényt, aminek kellemes íze van, frissen sütik, és reggelinek vagy vacsorának ideális. Aztán meg 10-ből jól megebédeltem (ami 270 Ft). Vicces volt, mert először csak egy adag (3 db) dumplingot kértem, a csaj meg nagyon rá akart beszélni többre. Ajánlgatta a ráment, de mondtam neki hogy nem igazán szeretem (ha Thirlen ott lett volna :P), úgyhogy egy másik fajta dumplingsot is kértem, ami 4 db-os volt, és végül az volt a finomabb. Érdekes mód itt se volt teájuk, akárcsak a tegnapi étteremben, ásványvíz szar, mert nem ásványvíz, hanem csak tisztított ivóvíz, erős desztvíz behatással (mint törököknél is volt, ahol úgyszintén nem iható a csapvíz), üditőkért meg nem vagyok oda...úgyhogy végül a csaj hozott nekem forralt vizet, ami ingyen volt, és szerintem nem voltak erre felkészülve, mert egy bili alakú tálban hozta ki...mindig néztem, hogy ugye nem néz senki, amikor épp iszom belőle, mert hátha félreértettük egymást és valami kézmosót kaptam. :)

Mindenesetre forralt víz volt, tehát okés, és jó is az íze. Tegnap ebédnél is jó volt, nagyon enyhén meg van ízesítve valamivel, amitől édeskés, de szinte meg se lehet mondani, hogy ez nem a víz természetes íze. Mihálynak nem is ízlett, nekem viszont bejött.

Benéztem egy Mcbe is, price checkre, elég drága, 22 egy big mac menű (oké, az csak 500 Ft, node itteni pénzel számolva). Egy tanár havi keresete ezervalahányszáz állítólag, egy munkásé meg ezer alatt van.

Voltam könyvesboltban is, mivel az egyetemre van specializálva, ezért szórakoztató irodalmat nem találtam. Nézegettem a dvd és a cd részlegét, érdekes az árképzésük. 80 yuanért díszdobozos kommunista dalokat lehet kapni, ez volt a legdrágább tétel. 20 yuanért meg négylemezes Bleach zeneCDt...hát akárhogy néztem bekarikázott c betűt sehol nem láttam rajta :)

Meg az ár is ugye eléggé árulkodó (400 Ft-ért 4 lemezes zene CD?), de aztán elbizonytalanodtam, amikor a holomatricás Disney logós, copyright feliratos Karib Tenger kalózai DVDt huszonvalahányért láttam. Vagy a kínai piac kedvéért tényleg ennyire levitték a DVD árakat (500 Ftért disney dvd?), vagy holomatricát is lelkesen hamisítanak már.

Az Ég kerek, a Föld szögletes, az ember pontosan középen van. Én legalábbis fél évig a Középső Birodalomban vagyok, ez a blog itteni élményeimről szól.

Mindig nagyon vacak közhelynek éreztem az "ellentétek országa" meg az "élő paradoxon" és hasonló szövegeket, de az első napomat mégis ez a benyomás határozta meg.

Persze lehet, hogy nem is annyira paradoxonokról van szó, mintsem arról, hogy más a dolgok struktúrája keleten. Már Tokióban járva is meglepett, hogy a cyberpunkot megihlető futurisztikusság csúcsának tartott metropolisz időnként megdöbbentően második/harmadik világbeli jegyeket mutat. Pedig valójában ezek legtöbbször nem a fejletlenség jelei, csupán a miénktől eltérő kultúrát jelzik (például az utcákon üvöltöző vendégcsalogatók), amit az ember zsigerileg civilizálatlansággal párosít - ennyire beleeszi magát az emberbe a nyugat felsőbbrendűségének a tudata, pedig azt hittem, ez nagyon távol áll tőlem. Mentségemre legyen mondva, Japán városok zajos nyüzsgése számomra inkább pozitív, mintsem negatív csalódás volt, nekem persze a Kairói káosz is tetszett.

Na de térjük vissza Kínára. Itt kissé más jellegű ellentmondással szembesültem érkezésemkor. Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy Peking egy Patyomkin falu, bár az Olimpia miatt van benne valami. Talán találóbb az, hogy az állam itt a gazdag, nem a magánemberek. Vagy egyszerűen csak kiakasztott hogy kib*szottul ótvar a kolesz!

No kezdjük az elején. Magyar idő szerint 14-24-ig tartott a repülés szombaton, itt viszont már vasárnap reggel 6 volt, amikor megérkeztem. Vagyis a repülőn alig tudtam csak két órát aludni, hisz számomra még csak kora este volt, itt viszont indult a nap. Tudtam, hogy ha ledőlök nap közben aludni, akkor éjjel megint nem fogok tudni és csak rontom a helyzetem, úgyhogy 36 órát ébren kell töltenem, és átállok simán.

Reggel szemerkélő esőben érkeztem és olyan farmerdzsekis hőmérsékletre, pont mint otthon. Viszont a levegő szaga teljesen más volt: párás, az a tipikus trópusi szag, mint Indokínában. Fura, hogy megérzi az ember.

A katonai attasé kijött értem, ami nagyon rendes volt tőle. Mondta, hogy ha ismerős érkezik mindig ezt csinálják, körbe is vitt a városon. Mivel reggel fel7-re megérkeztünk az egyetemhez, és csak 8-kor nyitott a regisztrálás, elmentünk másfél órára autós városnézésre.

Hihetetlen Peking, a világ legmodernebb városa, talán csak Szingapúr versenyezhet vele, de még az se. Na meg Szingapúr egy kisváros ehhez képest. Hatalmas, jól megtervezett úthálózat, mindenhol modern épületek, parkok, tavak, csatornák. Hihetetlenül igényes és modern nagyváros.

Megmutatta hol vannak a külföldiek által is látogatott negyedek, ahol angolul is beszélnek, és felhívta a figyelmemet, hogy oda csak akkor menjek, ha már kitapasztaltam az árakat, mert simán 10x árat elkérnek a külföldiektől. Normál kínaiaknak szánt környéken viszont csak úgy 10%-ot lehet alkudni szerinte.

Van itt mindenféle kajálda, megdumáltuk, hogy imádjuk az indiait és tud egy helyet, ahol 50 yuanért annyit eszik az ember, amennyit bír. Amúgy a szobatársam is imádja az indiai kaját. Ő is tud egy ilyen helyet, de az bezárt. Remélem nem ugyanarról beszéltek.

Érdekes, hogy elég sok KFCt láttam, és elég kevés McDonnaldsot. Na nem baj, úgyis a KFC a kedvenc éttermem, ha már nagyon unom a kínai uzsonnákat. Meg az oroszt. Meg az indiait. Meg a japánt és koreait, meg a...

Egyébként mesélte az attasé, hogy nyílt magyar étterem is, de letértek az egyetlen igaz útról, ekhm, szóval elkezdték kínai ízlésvilág felé elvinni, és a káposztástésztát meg a töltött káposztát már kínai szósszal csinálják...blöeh.

Na a túra után kezdődött a beiratkozás, ami el is tartott délig legalább. Nagyon szépen megszervezték, egyetlen hiba az volt, hogy a pénztári résznél volt 5 pénztár azoknak akik tandíjat akarnak befizetni, és 1 db pénztár azoknak, akik az ösztöndíjukat felvenni. Na most ugyebár nem kell mondani, hogy az ott levők 3/4-e ösztöndíjas volt. De azért értékeltem az utalást, ami ebből a szervezésből kisütött "nem szeretünk fizetni. fizessetek inkább ti".

Meglepően sok európai volt, kb a felük, akiket láttam. Mindenféle nációkból, de orosz a legtöbb. Egyik sráccal össze is ismerkedtem, a fotó készítésnél (mert iszonyúra nem tűnt fel a "behívom" alján a felirat, hogy hozzak 8 igazolványképet) meg egy japán lánnyal, Ayakával. Japánhoz képest nagyon jól tud angolul.

Én meg szörnyen nem tudok kínaiul megszólalni. Az a három hónap, ami nyáron kimaradt borzasztóan lebutított. Hiába olvastam kínai cikkeket a nyáron, az nem segíti a beszédkésséget. Mivel Sanyi a lelkemre kötötte, hogy keressem az alkalmat a kínaiul beszélgetésre elmentem sétálni egyedül és valami kaját keresni, miközben a koleszen törtem a fejem. Sikerült megkérdeznem a fura péksüteményről, hogy mi van benne, de a választ már nem értettem. Mellesleg töltetlen volt...oké, effektíve egy kilapított szezámmagos zsemle, bár furán szójás a tésztájának az íze.

Na szóval a kolesz. Hát ugye kétágyas szobát kaptam, ahogy azt tudtam is előre. Viszont közölték, hogy a drágább jobb szoba az napi 90 yuen (vagyis 10 euró naponta, 150 napra...).

Megnéztem a koleszt még úgy 10 óra körül...hát elég borzalmas. Kb 10 négyzetméter, fehér falak, ágy az egy falap, rajta 2 cm matrac, egy asztal és egy beépített szekrény az én oldalam. Elég szűküs két személynek és nem túl szép, bár nem lepukkant belül.

Node a vizes blokk...brrr...mint egy NDK kemping vizes blokkja. Beton vájuk arcmosáshoz, egyetlen európai WC, a többi pottyantós...és az az egy pedig eldugult...egyel lentebbi szinten meg elázott az a fülke...végül találtam az épület túloldalán egy jó WCt. Ah, nagy volt a boldogság!

Mindenesetre a kolesz gáz, és amit a szobatársam mondott az még kevésbé bíztató. Mikor visszajöttem az ebédkeresésből, ami a zsömlével végződött (nem volt kedvem leülni ráment enni, de eszembejutott, hogy mit szólna Thirlen ha látná...), akkor találkoztunk. Egy román srác, tök jó fej. Először is kiderült róla, hogy nem lakik a szobában, hanem bérel egy lakást, itt csak a könyveit tartja. Másodszor kiderült hogy Mihálynak hívják (mármint gondolom Mihail vagy ilyesmi), meg hogy öt éve tanul már itt, vallás és kultúra szakon, épp tibetben volt pár hónapot, és extra poén: egy magyar tibetológus lánnyal. Aki épp aznap ugrott be hozzá, mert holnap megy haza, és látásból már ismertük egymást.

Szóval Mihály kellően elvont fickó, félig tibetológus, ott ez nem meglepő. Mondta hogy elköltözött a koleszból, mert nem bírta a zajt, kell a csönd a munkájához. Meg a hír, hogy patkányt láttak a folyosón se tetszett neki. Amúgy elmesélte, hogy egyik szobatársa éjjel részegen járt haza, egy másik meg a szobában őelőtte szexelt a csajával, aki meztelenül rohangált...öreg vagyok én már ehhez a kolesz élethez. Meg Mihály is, fél évvel fiatalabb nálam.

Szóval az idő nagy részében legalább enyém az egész szoba, azt egész kellemessé is lehetne tenni, de a vizesblokk, meg úgy az egész (a hűtőket venni kell a hallgatóknak és a folyosón lehet csak tartani, mindenkinek a szobája előtt ott a hűtő, tetején a mikróval a folyosón...éééérdekes). Szóval én is béreln fogok egy garzont szerintem.

Főleg hogy itt az egyetemen nem lehet normálisan jobb szobát szerezni. Sanyi azt mondta hogy ugpradeljek a 6-os épületre, ahol 3 egyszemélyes hálóhoz jár egy közös nappali és fürdő. De az napi 66 yuan, nem hajlandóak levonni belőle az itteni napi 30 yuanos szobám árát, és nincs szabadon, még drágábbak érhetőek csak el. 150 yuanért tudnák kivenni egy olyan kétágyas szoba mindkét ágyát, aminek saját fürdője van. Havi 4500-ért (130k Ft). Egy kicsit drága, Mihály havi 1700-ért bérel lakást rezsistől. Jó, max közlekedni kell az egyetemre.

Elvitt ebédelni, mutatott egy kellemes kajáldát, jót ettünk, meg elmondta hogy milyen ivóvizet vegyek és milyet ne. Állítólag jópár ivóvíz keményen klórozott és egyéb jót tartalmaz. Délután négykor elment a magyar lánnyal, én meg itt maradtam egy igencsak lassú internettel. Még egy ok a saját lakás beszerzéséhez, kell broadband.