Elmúlt héten nem volt érkezésem blogot írni, most egy részét bepótlom. Először is címadó történetünk következzen.

Ugyebár van egy szobatársam, akivel első nap összeismerkedtem, aztán egy hétig nem láttam. Hétfőn megjelent, végre rendetrakott a szoba rá eső részében, majd elmentünk vacsorázni (vagy ebédelni, ahogy tetszik, úgy 4 óra tájt járt az idő). Ő ugye már 5 éve van kint, most épp master képzést kezdett el taoista filozófiából, de jobban érdekli a vallás (és a misztika - de azért nem elvarázsolt new ager hála az égnek), csak azt az egyetemen annyira nem szeretik. Félreértés ne essék, a rendszer már egyáltalán nem ellenzi a vallásosságot, főleg nem a hagyományos kínai vallásokat, de akadémiai körökben a taoizmus filozófiai vonalát preferálják.

Szóval Mihail (asszem így írják a Mihályt) nagyon jól beépült a helyi taoisták közé, rengeteg ismerőse van: taichisok, taosita szerzetesek, stb. Elkezdte bejárni kína taoista helyszíneit, és könyvet akar írni belőle. Októberben is megy majd Kantonba és próbálja elintézni, hogy egy visszavonult taichi mester hajlandó legyen beszélni vele.

Mikor vacsoráztunk hívta egy barátja telefonon, majd meghívott mindkettőnket vacsorára. A fickó, Mr Zheng, amolyan életművész: magas beosztásban volt egy nagy cégnél, három házasságon túlesett, legutolsónál a felesége is a cégnél dolgozott, így a munkahelyét is otthagyta. Szabadúszóként éli életét (amikor megkérdeztem, hogy miből él, azt mondta, hogy szabad, mint egy madár), utána Mihailt megkérdeztem, hogy mégis mit csinál, azt mondta, hogy néha kölcsönt kap, néha befektet, néha üzleti tanácsadóként dolgozik, néha elad a gyűjteményéből.

Ugyanis jáde amulettek a specialitása, Mihail szerint azokhoz tényleg ért, és van pár ténylegesen régi jáde tárgya otthon. Viszont még mikor mentünk Zheng felé, mondta Mihail, hogy azért nem kell mindent elhinni, amit Zheng mond. Kicsit álomvilágban él és néha elszakad a valóságtól és szeret hantázni.

Na szóval elmentünk busszal, pár megállót, aztán a főbb utakról letérve kis utcán levő kajáldában ettünk. Maga a hely is jópofa volt, kint az utcán, kicsit odébb nyílt lángon sütöttek valamit, helybéliek dumáltak, iszogattak, stb.

Mi egyébként szamárhúst ettünk, ami állítólag jót tesz a férfi potenciálnak - persze a kínaiak minden ételről elmondják, hogy vagy egészséges, vagy potenciál növelő :) Mindenesetre finom volt, mellé meg valami gyógyfüvekből készült édes bort ittunk. Leginkább a szilvaborra hasonlított, úgyhogy nagyon izlett. Kicsit fel is öntöttünk a garatra, hazafelé menet nagyon vidámak voltunk, és a koordinációs készésgemmel már gondok voltak :) A harmadik-negyedik pohár után meg is jegyeztem magamnak, hogy "ugyan, addig nincs semmi gond, amíg még a pálcikát is tökéletesen kezelem", majd abban a szent minutumban elejtettem a pálcikával fogott falatot :)

Zheng valamennyire tudott angolul, de a beszélgetés nagy része kínaiul zajlott, viszont amit nem értettem azt Mihail fordította. Ez nagyon jó volt, mert gyakoroltam is a nyelvet, de nem is maradtam le a beszélgetésekről.

Érdekes volt amikről beszélgettünk, a helyi taoista közösség életéről. Meglepően szektáriánusak tudnak lenni. Meséltek valakiről, aki buddhista kolostorban tanult, de elege lett belőle, mert a buddhisták nem engedték, hogy taoista praktikákat folytasson. Aztán meg meséltek egy taoistáról, aki szerintük elvesztette az utat, mert nem megfelelő elemeket is beépített a taoista gyakorlatába.

Ez számomra eléggé dogmatikusan hangzott, de annyira nem meglepő, hogy ezek az alapelvekben toleráns vallásokban is megjelenik az igény az elhatárolódásra másoktól.

Harcművészetekről is beszélgettünk, mondták hogy szerintük a Taiji, Xingyi és Bagua kombinációja a tuti, mert a Xingyi az egyenes vonalakról szól, a Bagua a körökről, a Taiji meg az ürességről. Mondtam nekik, amit Dan mondott, hogy Taijiben körkörösen védekezünk és utána fókuszáltan támadunk. Közölték hogy "superficial understanding".

Nos, szerintem meg az tipikus túlmisztifikálás, hogy a Taiji az ürességről szólna, a Bagua meg a körökről, stb. Taijichuan egy komplex rendszer, és félrevezető egyetlen egy kulcsszóval leírni. De nem álltam le velük vitatkozni erről :)

A hét közepén kiderült, hogy Mihailt kirakta a rendőrség az albérletéből, mert a főbérlő nem volt Pekingbe bejelentve és nem tudta igazolni, hogy tényleg az övé az ingatlan, amit kiadott bérbe. Úgyhogy eddig volt jó életem, mostantól együtt vagyunk 10 nm-en a szobatársammal. Amúgy nagyon jó fej és jókat beszélgetünk, de azért a privát szférámnak örülnék. Meg az is szép, hogy naponta kétszer fürdik, de ha egy héten át ugyanazt a ruhát veszi vissza fürdés után...

Viszont jókat beszélgetünk a legkülönfélébb dolgokról. Nagyon érdekes srác, kiderült, hogy arabul és fársziul (perzsa) is beszél. Misztikus vonalon mozog, otthon ortodox keresztényeknél levő meditációs technikát tanult, aztán muzulmán lett, ott egy gnosztikus perzsa irányzat érdekelte, az Irfan. Itt Pekingben ezért örömmel fogadta az iráni közösség, a koleszben is épp megismerkedtünk egy most érkezett iráni sráccal, nagyon kedves srác, és szomorúan panaszolta, hogy nagyon honvágya van :)

Különféle vallási kóborlások után Mihail a taoizmusnál kötött ki, azt mondja az fekszik neki legjobban :)  Komolyan, egy mage kampányt lehetne írni belőle, nem semmi alak. És mindez mellett nem üres fejű newager, nem bullshitel, és kellő fenntartással kezeli a különféle misztikus pletyókat. Szóval tényleg komoly szinten foglalkozik a különféle gnosztikus-szerű tanokkal és a meditációval, ismeri a történelmüket is (amit a legtöbb new ager messziről kerülni szokott, nehogy szembesülnie kelljen azzal, hogy a Feng Shuit nem a Sárga Császár dolgozta ki -3000-ben, hanem a 18. században alakult ki abban a formában, ahogy ma ismerik :D ). Csak épp úgy gondolja, hogy tényleg van néhány ember, aki tud tényleg gyógyítani, vagy belső erővel ütni.

Mesélt egy öreg taichi mesterről, aki tolókocsiban ült, de amikor kirakta a kezét, ő teljes súlyával ránehezedve se bírta lenyomni.

Meg mesélt persze különféle sarlatánokról is. Például egy bagua tanárról, aki tényleg nagyon gyorsan és meggyőzően adta elő a formákat. De mikor azt mondta, hogy oké, akkor ténylegesen harcoljunk, akkor rossz volt az időzítése, és Mihail első ütése betalált - mire feldühödve ordibált vele a mester, hogy őt hogy merészeli megütni :D Ezek után, otthagyta persze.

Kezdem nagyon megbecsülni Dant amúgy, például hogy reflexxé tette, hogy támadás közben is védekezzünk.

Mihail mondta, hogy ő volt már valódi harcban, beavatkozott, mikor két kínai srác egy koreai lánnyal erőszakoskodott, és erre majdnem meglincselte egy csomó kínai. Az mentette meg, hogy hozzávágtak egy üveg, ami széttört a fején, és csupa vér lett és eldőlt. A kínaiak meg megrémültek, hogy meghalt és mind elrohantak, ő pedig megúszta mindenféle törés nélkül, csupán a bőre szakadt fel.

Azért remélem ennyire kalandos életem nekem nem lesz itt Kínában :)